idő

• üdő (archaic or dialectal)

Probably borrowed from a Chuvash-type Turkic language before the times of the Hungarian conquest of the Carpathian Basin (at the turn of the 9th and 10th centuries),[1][2] ultimately from Proto-Turkic *öd (“time”) and cognates with Karakhanid اُذْ (öδ, “time”), Southern Altai ӧй (öy, “time”), Turkish öğle (“noon”).

• IPA^(key): [ˈidøː]

• Audio

  (file)

• Hyphenation: idő
• Rhymes: -døː

idő (countable and uncountable, plural idők)

1. a concept relating to the temporal dimension
   1. time (the progression into the future with the passing of events into the past)
      • 2004, Mónika Buella, “Ünnepi beszéd”, in Országépítő‎, volume 15, number 4:

        Visszafelé mentünk az időben, a XX. század utolsó harmadáig jutottunk.

        We went backwards in time, we got to the last third of the 20th century.

   2. time (numerical or general indication of a quantity of time)
      • 1982, P. J. Th. Schoots, “A rotterdami Városi Könyvtár”, in Ilona Hegyközi, transl., Könyvtári Figyelő‎, volume 28, number 1:

        Az új cédulák besorolása és a katalógus felfrissítése sok időbe telik.

        Classifying new index cards and updating the catalog takes a lot of time.

   3. time (the present moment as indicated by a clock)
      • 2002, Tilmann Beller, Rita Gódány (translator), “Az új világ”, in Róbert Gódány, transl., Teljes szívvel‎:

        Ránézünk az órára és tudjuk, mennyi az idő.

        We look at the clock, and we know what time it is.

   4. time (the appropriate moment or hour for something)
      • 2003, “Teher alatt nő a pálma?”, in Új Szó‎, volume 56, number 10:

        Ha sok a különóra, a lefekvés ideje biztosan későbbre tolódik.

        If there are many extracurricular activities, bedtime will surely be delayed.

   5. time zone (range of longitudes where a common standard time is used)
      • 1980, “Újabb földrengés”, in Dolgozók Lapja‎, volume 33, number 226:

        Helyi idő szerint csütörtök éjjel újabb földrengés volt a japán fővárosban és környékén.

        There has been another earthquake in the Japanese capital and its surroundings on Thursday night, local time.

   6. (in the plural or possessive) era, time (time period of indeterminate length, generally more than one year)
      • 2011, Elemér Láng, “Hidakról, földrajzi-történeti áttekintés”, in Faipar‎, volume 59, number 1:

        London már a római időkben is jelentős átkelőhely volt a Temzén.

        London has been a significant crossing point of the Thames ever since Roman times.

   7. (in the possessive) one’s time (a person’s youth or young adulthood, as opposed to the present day)
      • 2007, Ibolya Ihárosi, “Rohan az idő”, in Tolnai Népújság‎, volume 18, number 129:

        Az én időmben még a vezetékes telefon is ritka volt, nemhogy a mobil.

        In my time, even corded phones were rare, let alone mobile phones.

   8. (sports) time-out (short break in the action of a sport)
      • 1981, “Kettős vereség az őszi idényzárón”, in Tolna Megyei Népújság‎, volume 31, number 22:

        Idegesen játszottak a vendégek, 8-4-nél edzőjük időt kért.

        The visiting team played nervously, their coach called time-out at 8-4.

   9. (grammar) tense (any of the forms of a verb which distinguish when an action occurs)
      • 2008, István Csernicskó, Zoltán Karmacsi, “Az igeragozás”, in Szófajtan és morfológia‎:

        A múlt idő a beszélés időpontjához képest régebbi folyamatot fejez ki.

        The past tense expresses a process prior to the time of speaking.

2. weather (short-term state of the atmosphere at a specific time and place)
   • 2015, Tamás Kiss, Vihar az óperenciás tengeren‎:

     Egyébként az egész országban nyárias idő várható, néhol zivatarokkal.

     Incidentally, we can expect summer weather in the whole country, with scattered thunderstorms.

The common 3rd-person possessive forms are ideje, idejük; the forms idője, időjük are very rare.

• idő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN