időpont

Hungarian

Etymology

idő (“time”) +‎ pont (“point”)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈidøːpont]
  • Hyphenation: idő‧pont
  • Rhymes: -ont

Noun

időpont (plural időpontok)

  1. date, moment, (point of) time
  2. appointment

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative időpont időpontok
accusative időpontot időpontokat
dative időpontnak időpontoknak
instrumental időponttal időpontokkal
causal-final időpontért időpontokért
translative időponttá időpontokká
terminative időpontig időpontokig
essive-formal időpontként időpontokként
essive-modal időpontul —
inessive időpontban időpontokban
superessive időponton időpontokon
adessive időpontnál időpontoknál
illative időpontba időpontokba
sublative időpontra időpontokra
allative időponthoz időpontokhoz
elative időpontból időpontokból
delative időpontról időpontokról
ablative időponttól időpontoktól
non-attributive
possessive - singular		 időponté időpontoké
non-attributive
possessive - plural		 időpontéi időpontokéi
Possessive forms of időpont
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. időpontom időpontjaim
2nd person sing. időpontod időpontjaid
3rd person sing. időpontja időpontjai
1st person plural időpontunk időpontjaink
2nd person plural időpontotok időpontjaitok
3rd person plural időpontjuk időpontjaik

Derived terms

Further reading
  • időpont in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.