társalog

Hungarian

Etymology

társ +‎ -a- + -log, created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈtaːrʃɒloɡ]
  • Hyphenation: tár‧sa‧log
  • Rhymes: -oɡ

Verb

társalog

  1. (intransitive) to converse
    Synonyms: beszélget, cseveg, diskurál

Conjugation
conjugation of társalog
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal


Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. társalgok társalogsz társalog társalgunk társalogtok társalognak
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. társalogtam társalogtál társalgott társalogtunk társalogtatok társalogtak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Future Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. társalogni fog.
Archaic
Preterit		 Indef. társalgék társalgál társalga társalgánk társalgátok társalgának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Archaic Past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. társalog vala, társalgott vala/volt.
Archaic
Future		 Indef. társalgandok társalgandasz társalgand társalgandunk társalgandotok társalgandanak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. társalognék társalognál társalogna társalognánk társalognátok társalognának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Past Indicative past forms followed by volna, e.g. társalgott volna
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. társalogjak társalogj or
társalogjál		 társalogjon társalogjunk társalogjatok társalogjanak
Def. ―
2nd-p. o. ―
(Archaic) Past Indicative past forms followed by légyen, e.g. társalgott légyen
Infinitive társalogni társalognom társalognod társalognia társalognunk társalognotok társalogniuk
Other
forms		 Verbal noun Present part. Past part. Future part. Adverbial participle Causative
társalgás társalgó társalgott ― társalogva (társalogván)
potential conjugation of társalog
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. társaloghatok társaloghatsz társaloghat társaloghatunk társaloghattok társaloghatnak
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. társaloghattam társaloghattál társaloghatott társaloghattunk társaloghattatok társaloghattak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Archaic
Preterit		 Indef. társaloghaték társaloghatál társaloghata társaloghatánk társaloghatátok társaloghatának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Archaic Past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala, e.g. társaloghat vala, társaloghatott vala/volt.
Archaic
Future		 Indef. társaloghatandok
or társalgandhatok 		társaloghatandasz
or társalgandhatsz		 társaloghatand
or társalgandhat		 társaloghatandunk
or társalgandhatunk		 társaloghatandotok
or társalgandhattok		 társaloghatandanak
or társalgandhatnak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. társaloghatnék társaloghatnál társaloghatna társaloghatnánk társaloghatnátok társaloghatnának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Past Indicative past forms followed by volna, e.g. társaloghatott volna
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. társaloghassak társaloghass or
társaloghassál		 társaloghasson társaloghassunk társaloghassatok társaloghassanak
Def. ―
2nd-p. o. ―
(Archaic) Past Indicative past forms followed by légyen, e.g. társaloghatott légyen
Inf. (társaloghatni) (társaloghatnom) (társaloghatnod) (társaloghatnia) (társaloghatnunk) (társaloghatnotok) (társaloghatniuk)
Positive adjective ― Neg. adj. ― Adv. part. (társaloghatva / társaloghatván)

Derived terms

References
  1. Haza és haladás : A reformkortól a kiegyezésig (1790–1867), Enciklopédia Humana Egyesület, Budapest, 2000.

Further reading
  • társalog in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.