szakít

Hungarian

Etymology

szak (“part of a time period”) +‎ -ít (causative verb-forming suffix)[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈsɒkiːt]
  • Hyphenation: sza‧kít
  • Rhymes: -iːt

Verb

szakít

  1. (transitive) to tear, rend, rip, split
    Synonyms: tép, hasít
    Middle-voice counterpart: szakad
  2. (transitive) to pluck (e.g. a flower)
    Synonyms: leszakít, tép, letép
  3. (transitive, with időt as its object) to find or spare (time for something)
    Synonyms: talál, szán
  4. (intransitive, weightlifting) to snatch (to lift the barbell from the ground to overhead in one continuous motion)
    Coordinate term: lök (“to clean and jerk”)
  5. (transitive, slang) to pull in (to pull down, earn, make money)
    Synonyms: keres, bezsebel
  6. (intransitive) to break, break off (to stop following something, with -val/-vel)
    Synonyms: felhagy, megszakít, véget vet
  7. (intransitive, ergative) to break up (from a relationship, with someone -val/-vel)
    Synonyms: szétmegy, különmegy

Conjugation
conjugation of szakít
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal


Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. szakítok szakítasz szakít szakítunk szakítotok szakítanak
Def. szakítom szakítod szakítja szakítjuk szakítjátok szakítják
2nd-p. o. szakítalak ―
Past Indef. szakítottam szakítottál szakított szakítottunk szakítottatok szakítottak
Def. szakítottam szakítottad szakította szakítottuk szakítottátok szakították
2nd-p. o. szakítottalak ―
Future Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. szakítani fog.
Archaic
Preterit		 Indef. szakíték szakítál szakíta szakítánk szakítátok szakítának
Def. szakítám szakítád szakítá szakítánk szakítátok szakíták
2nd-p. o. szakítálak ―
Archaic Past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. szakít vala, szakított vala/volt.
Archaic
Future		 Indef. szakítandok szakítandasz szakítand szakítandunk szakítandotok szakítandanak
Def. szakítandom szakítandod szakítandja szakítandjuk szakítandjátok szakítandják
2nd-p. o. szakítandalak ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. szakítanék szakítanál szakítana szakítanánk szakítanátok szakítanának
Def. szakítanám szakítanád szakítaná szakítanánk
(or szakítanók)		 szakítanátok szakítanák
2nd-p. o. szakítanálak ―
Past Indicative past forms followed by volna, e.g. szakított volna
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. szakítsak szakíts or
szakítsál		 szakítson szakítsunk szakítsatok szakítsanak
Def. szakítsam szakítsd or
szakítsad		 szakítsa szakítsuk szakítsátok szakítsák
2nd-p. o. szakítsalak ―
(Archaic) Past Indicative past forms followed by légyen, e.g. szakított légyen
Infinitive szakítani szakítanom szakítanod szakítania szakítanunk szakítanotok szakítaniuk
Other
forms		 Verbal noun Present part. Past part. Future part. Adverbial participle Causative
szakítás szakító szakított szakítandó szakítva (szakítván) szakíttat
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular
(and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).
potential conjugation of szakít
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. szakíthatok szakíthatsz szakíthat szakíthatunk szakíthattok szakíthatnak
Def. szakíthatom szakíthatod szakíthatja szakíthatjuk szakíthatjátok szakíthatják
2nd-p. o. szakíthatlak ―
Past Indef. szakíthattam szakíthattál szakíthatott szakíthattunk szakíthattatok szakíthattak
Def. szakíthattam szakíthattad szakíthatta szakíthattuk szakíthattátok szakíthatták
2nd-p. o. szakíthattalak ―
Archaic
Preterit		 Indef. szakíthaték szakíthatál szakíthata szakíthatánk szakíthatátok szakíthatának
Def. szakíthatám szakíthatád szakíthatá szakíthatánk szakíthatátok szakíthaták
2nd-p. o. szakíthatálak ―
Archaic Past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala, e.g. szakíthat vala, szakíthatott vala/volt.
Archaic
Future		 Indef. szakíthatandok
or szakítandhatok 		szakíthatandasz
or szakítandhatsz		 szakíthatand
or szakítandhat		 szakíthatandunk
or szakítandhatunk		 szakíthatandotok
or szakítandhattok		 szakíthatandanak
or szakítandhatnak
Def. szakíthatandom
or szakítandhatom		 szakíthatandod
or szakítandhatod		 szakíthatandja
or szakítandhatja		 szakíthatandjuk
or szakítandhatjuk 		szakíthatandjátok
or szakítandhatjátok		 szakíthatandják
or szakítandhatják
2nd-p. o. szakíthatandalak
or szakítandhatlak		 ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. szakíthatnék szakíthatnál szakíthatna szakíthatnánk szakíthatnátok szakíthatnának
Def. szakíthatnám szakíthatnád szakíthatná szakíthatnánk
(or szakíthatnók)		 szakíthatnátok szakíthatnák
2nd-p. o. szakíthatnálak ―
Past Indicative past forms followed by volna, e.g. szakíthatott volna
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. szakíthassak szakíthass or
szakíthassál		 szakíthasson szakíthassunk szakíthassatok szakíthassanak
Def. szakíthassam szakíthasd or
szakíthassad		 szakíthassa szakíthassuk szakíthassátok szakíthassák
2nd-p. o. szakíthassalak ―
(Archaic) Past Indicative past forms followed by légyen, e.g. szakíthatott légyen
Inf. (szakíthatni) (szakíthatnom) (szakíthatnod) (szakíthatnia) (szakíthatnunk) (szakíthatnotok) (szakíthatniuk)
Positive adjective szakítható Neg. adj. szakíthatatlan Adv. part. (szakíthatva / szakíthatván)

Derived terms
  • szakítás
  • szakítható
  • szakíttat

(With verbal prefixes):

References
  1. szakít in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • szakít in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.