szégyen

Hungarian

Etymology

Of unknown origin.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈseːɟɛn]
  • Hyphenation: szé‧gyen
  • Rhymes: -ɛn

Noun

szégyen (usually uncountable, plural szégyenek)

  1. shame
    Antonyms: dicsőség (“glory”), büszkeség (“pride”)

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szégyen szégyenek
accusative szégyent szégyeneket
dative szégyennek szégyeneknek
instrumental szégyennel szégyenekkel
causal-final szégyenért szégyenekért
translative szégyenné szégyenekké
terminative szégyenig szégyenekig
essive-formal szégyenként szégyenekként
essive-modal — —
inessive szégyenben szégyenekben
superessive szégyenen szégyeneken
adessive szégyennél szégyeneknél
illative szégyenbe szégyenekbe
sublative szégyenre szégyenekre
allative szégyenhez szégyenekhez
elative szégyenből szégyenekből
delative szégyenről szégyenekről
ablative szégyentől szégyenektől
non-attributive
possessive - singular		 szégyené szégyeneké
non-attributive
possessive - plural		 szégyenéi szégyenekéi
Possessive forms of szégyen
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szégyenem szégyeneim
2nd person sing. szégyened szégyeneid
3rd person sing. szégyene szégyenei
1st person plural szégyenünk szégyeneink
2nd person plural szégyenetek szégyeneitek
3rd person plural szégyenük szégyeneik

Derived terms
Expressions

References
  1. szégyen in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • szégyen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.