sikít

See also: sikit

Hungarian

Etymology

From an onomatopoeic (sound-imitative) root + -ít (verb-forming suffix).[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈʃikiːt]
  • Hyphenation: si‧kít
  • Rhymes: -iːt

Verb

sikít

  1. (intransitive) to scream (to cry out with a shrill voice; to utter a sudden, sharp outcry, or shrill, loud cry, as in fright or extreme pain; to shriek; to screech)
    Synonyms: sikolt, visít, sivít, süvölt, sipít
  2. (transitive) to shriek (to utter sharply and shrilly; to utter in or with a shriek)

Conjugation

Derived terms

  • sikítás
  • sikítoz/sikítozik
  • sikíttat

(With verbal prefixes):

  • belesikít
  • felsikít

References

  1. sikít in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

  • (to scream): sikít in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • ([informal, jocular] alternative form of sikkaszt (to embezzle)): sikít in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.