rügy

Hungarian

Etymology

Of unknown origin.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈryɟ]
  • Hyphenation: rügy
  • Rhymes: -yɟ

Noun

rügy (plural rügyek)

  1. bud (a newly sprouted leaf or blossom that has not yet unfolded)
    Holonyms: fa, bokor
    Coordinate terms: hajtás, vessző, gally, ág, törzs

Declension
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative rügy rügyek
accusative rügyet rügyeket
dative rügynek rügyeknek
instrumental rüggyel rügyekkel
causal-final rügyért rügyekért
translative rüggyé rügyekké
terminative rügyig rügyekig
essive-formal rügyként rügyekként
essive-modal — —
inessive rügyben rügyekben
superessive rügyön rügyeken
adessive rügynél rügyeknél
illative rügybe rügyekbe
sublative rügyre rügyekre
allative rügyhöz rügyekhez
elative rügyből rügyekből
delative rügyről rügyekről
ablative rügytől rügyektől
non-attributive
possessive - singular		 rügyé rügyeké
non-attributive
possessive - plural		 rügyéi rügyekéi
Possessive forms of rügy
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. rügyem rügyeim
2nd person sing. rügyed rügyeid
3rd person sing. rügye rügyei
1st person plural rügyünk rügyeink
2nd person plural rügyetek rügyeitek
3rd person plural rügyük rügyeik

Derived terms
  • rügyecske (diminutive)
  • rügyezik

References
  1. rügy in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • rügy in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.