kellemetlen

Hungarian

Etymology

From kell (necessary; pleasant) + -em + -etlen.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkɛlːɛmɛtlɛn]
  • Hyphenation: kel‧le‧met‧len
  • Rhymes: -ɛn

Adjective

kellemetlen (comparative kellemetlenebb, superlative legkellemetlenebb)

  1. unpleasant
    Antonym: kellemes

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kellemetlen kellemetlenek
accusative kellemetlent kellemetleneket
dative kellemetlennek kellemetleneknek
instrumental kellemetlennel kellemetlenekkel
causal-final kellemetlenért kellemetlenekért
translative kellemetlenné kellemetlenekké
terminative kellemetlenig kellemetlenekig
essive-formal kellemetlenként kellemetlenekként
essive-modal kellemetlenül
inessive kellemetlenben kellemetlenekben
superessive kellemetlenen kellemetleneken
adessive kellemetlennél kellemetleneknél
illative kellemetlenbe kellemetlenekbe
sublative kellemetlenre kellemetlenekre
allative kellemetlenhez kellemetlenekhez
elative kellemetlenből kellemetlenekből
delative kellemetlenről kellemetlenekről
ablative kellemetlentől kellemetlenektől
non-attributive
possessive - singular
kellemetlené kellemetleneké
non-attributive
possessive - plural
kellemetlenéi kellemetlenekéi

Derived terms

References

  1. kellemetlen in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

  • kellemetlen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.