karcol

Hungarian

Etymology

First attested in c. 1550. Borrowed from German kratzen. With the verb-forming suffix -ol.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkɒrt͡sol]
  • Hyphenation: kar‧col
  • Rhymes: -ol

Verb

karcol

  1. (transitive) to scratch, scrape
  2. (transitive) to etch, engrave (as an art)

Conjugation
conjugation of karcol
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal


Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. karcolok karcolsz karcol karcolunk karcoltok karcolnak
Def. karcolom karcolod karcolja karcoljuk karcoljátok karcolják
2nd-p. o. karcollak ―
Past Indef. karcoltam karcoltál karcolt karcoltunk karcoltatok karcoltak
Def. karcoltam karcoltad karcolta karcoltuk karcoltátok karcolták
2nd-p. o. karcoltalak ―
Future Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. karcolni fog.
Archaic
Preterit		 Indef. karcolék karcolál karcola karcolánk karcolátok karcolának
Def. karcolám karcolád karcolá karcolánk karcolátok karcolák
2nd-p. o. karcolálak ―
Archaic Past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. karcol vala, karcolt vala/volt.
Archaic
Future		 Indef. karcolandok karcolandasz karcoland karcolandunk karcolandotok karcolandanak
Def. karcolandom karcolandod karcolandja karcolandjuk karcolandjátok karcolandják
2nd-p. o. karcolandalak ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. karcolnék karcolnál karcolna karcolnánk karcolnátok karcolnának
Def. karcolnám karcolnád karcolná karcolnánk
(or karcolnók)		 karcolnátok karcolnák
2nd-p. o. karcolnálak ―
Past Indicative past forms followed by volna, e.g. karcolt volna
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. karcoljak karcolj or
karcoljál		 karcoljon karcoljunk karcoljatok karcoljanak
Def. karcoljam karcold or
karcoljad		 karcolja karcoljuk karcoljátok karcolják
2nd-p. o. karcoljalak ―
(Archaic) Past Indicative past forms followed by légyen, e.g. karcolt légyen
Infinitive karcolni karcolnom karcolnod karcolnia karcolnunk karcolnotok karcolniuk
Other
forms		 Verbal noun Present part. Past part. Future part. Adverbial participle Causative
karcolás karcoló karcolt karcolandó karcolva (karcolván) karcoltat
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular
(and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).
potential conjugation of karcol
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. karcolhatok karcolhatsz karcolhat karcolhatunk karcolhattok karcolhatnak
Def. karcolhatom karcolhatod karcolhatja karcolhatjuk karcolhatjátok karcolhatják
2nd-p. o. karcolhatlak ―
Past Indef. karcolhattam karcolhattál karcolhatott karcolhattunk karcolhattatok karcolhattak
Def. karcolhattam karcolhattad karcolhatta karcolhattuk karcolhattátok karcolhatták
2nd-p. o. karcolhattalak ―
Archaic
Preterit		 Indef. karcolhaték karcolhatál karcolhata karcolhatánk karcolhatátok karcolhatának
Def. karcolhatám karcolhatád karcolhatá karcolhatánk karcolhatátok karcolhaták
2nd-p. o. karcolhatálak ―
Archaic Past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala, e.g. karcolhat vala, karcolhatott vala/volt.
Archaic
Future		 Indef. karcolhatandok
or karcolandhatok 		karcolhatandasz
or karcolandhatsz		 karcolhatand
or karcolandhat		 karcolhatandunk
or karcolandhatunk		 karcolhatandotok
or karcolandhattok		 karcolhatandanak
or karcolandhatnak
Def. karcolhatandom
or karcolandhatom		 karcolhatandod
or karcolandhatod		 karcolhatandja
or karcolandhatja		 karcolhatandjuk
or karcolandhatjuk 		karcolhatandjátok
or karcolandhatjátok		 karcolhatandják
or karcolandhatják
2nd-p. o. karcolhatandalak
or karcolandhatlak		 ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. karcolhatnék karcolhatnál karcolhatna karcolhatnánk karcolhatnátok karcolhatnának
Def. karcolhatnám karcolhatnád karcolhatná karcolhatnánk
(or karcolhatnók)		 karcolhatnátok karcolhatnák
2nd-p. o. karcolhatnálak ―
Past Indicative past forms followed by volna, e.g. karcolhatott volna
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. karcolhassak karcolhass or
karcolhassál		 karcolhasson karcolhassunk karcolhassatok karcolhassanak
Def. karcolhassam karcolhasd or
karcolhassad		 karcolhassa karcolhassuk karcolhassátok karcolhassák
2nd-p. o. karcolhassalak ―
(Archaic) Past Indicative past forms followed by légyen, e.g. karcolhatott légyen
Inf. (karcolhatni) (karcolhatnom) (karcolhatnod) (karcolhatnia) (karcolhatnunk) (karcolhatnotok) (karcolhatniuk)
Positive adjective karcolható Neg. adj. karcolhatatlan Adv. part. (karcolhatva / karcolhatván)

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • megkarcol
  • összekarcol

References
  1. karcol in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • karcol in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.