ingerlékeny

Hungarian

Etymology

ingerel (“to irritate”) +‎ -ékeny (adjective-forming suffix denoting ability or tendency)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈiŋɡɛrleːkɛɲ]
  • Hyphenation: in‧ger‧lé‧keny
  • Rhymes: -ɛɲ

Adjective

ingerlékeny (comparative ingerlékenyebb, superlative legingerlékenyebb)

  1. irritable, excitable, short-tempered, petulant (easily irritated or annoyed)
    Synonyms: indulatos, harapós, kolerikus
    Antonyms: higgadt, nyugodt, békés

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ingerlékeny ingerlékenyek
accusative ingerlékenyet ingerlékenyeket
dative ingerlékenynek ingerlékenyeknek
instrumental ingerlékennyel ingerlékenyekkel
causal-final ingerlékenyért ingerlékenyekért
translative ingerlékennyé ingerlékenyekké
terminative ingerlékenyig ingerlékenyekig
essive-formal ingerlékenyként ingerlékenyekként
essive-modal — —
inessive ingerlékenyben ingerlékenyekben
superessive ingerlékenyen ingerlékenyeken
adessive ingerlékenynél ingerlékenyeknél
illative ingerlékenybe ingerlékenyekbe
sublative ingerlékenyre ingerlékenyekre
allative ingerlékenyhez ingerlékenyekhez
elative ingerlékenyből ingerlékenyekből
delative ingerlékenyről ingerlékenyekről
ablative ingerlékenytől ingerlékenyektől
non-attributive
possessive - singular		 ingerlékenyé ingerlékenyeké
non-attributive
possessive - plural		 ingerlékenyéi ingerlékenyekéi

Derived terms
  • ingerlékenyen
  • ingerlékenység

Further reading
  • ingerlékeny in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.