indulatos

Hungarian

Etymology

indulat (impulse, temper) + -os (adjective-forming suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈindulɒtoʃ]
  • Hyphenation: in‧du‧la‧tos
  • Rhymes: -oʃ

Adjective

indulatos (comparative indulatosabb, superlative legindulatosabb)

  1. hot-tempered, short-tempered, impetuous

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative indulatos indulatosak
accusative indulatosat indulatosakat
dative indulatosnak indulatosaknak
instrumental indulatossal indulatosakkal
causal-final indulatosért indulatosakért
translative indulatossá indulatosakká
terminative indulatosig indulatosakig
essive-formal indulatosként indulatosakként
essive-modal
inessive indulatosban indulatosakban
superessive indulatoson indulatosakon
adessive indulatosnál indulatosaknál
illative indulatosba indulatosakba
sublative indulatosra indulatosakra
allative indulatoshoz indulatosakhoz
elative indulatosból indulatosakból
delative indulatosról indulatosakról
ablative indulatostól indulatosaktól
non-attributive
possessive - singular
indulatosé indulatosaké
non-attributive
possessive - plural
indulatoséi indulatosakéi

Derived terms

  • indulatosan
  • indulatosság

Further reading

  • indulatos in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.