egyesül

Hungarian

Etymology

egyes +‎ -ül [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɛɟːɛʃyl]
  • Hyphenation: egye‧sül
  • Rhymes: -yl

Verb

egyesül

  1. (intransitive) to unite, to join, to amalgamate, to blend, to fuse, to combine
    Synonyms: egybeolvad, összeolvad, szövetkezik, társul, összefog, összekapcsolódik

Conjugation
conjugation of egyesül
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal


Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. egyesülök egyesülsz egyesül egyesülünk egyesültök egyesülnek
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. egyesültem egyesültél egyesült egyesültünk egyesültetek egyesültek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Future Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. egyesülni fog.
Archaic
Preterit		 Indef. egyesülék egyesülél egyesüle egyesülénk egyesülétek egyesülének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Archaic Past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. egyesül vala, egyesült vala/volt.
Archaic
Future		 Indef. egyesülendek egyesülendesz egyesülend egyesülendünk egyesülendetek egyesülendenek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. egyesülnék egyesülnél egyesülne egyesülnénk egyesülnétek egyesülnének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Past Indicative past forms followed by volna, e.g. egyesült volna
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. egyesüljek egyesülj or
egyesüljél		 egyesüljön egyesüljünk egyesüljetek egyesüljenek
Def. ―
2nd-p. o. ―
(Archaic) Past Indicative past forms followed by légyen, e.g. egyesült légyen
Infinitive egyesülni egyesülnöm egyesülnöd egyesülnie egyesülnünk egyesülnötök egyesülniük
Other
forms		 Verbal noun Present part. Past part. Future part. Adverbial participle Causative
egyesülés egyesülő egyesült ― egyesülve (egyesülvén)
potential conjugation of egyesül
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. egyesülhetek egyesülhetsz egyesülhet egyesülhetünk egyesülhettek egyesülhetnek
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. egyesülhettem egyesülhettél egyesülhetett egyesülhettünk egyesülhettetek egyesülhettek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Archaic
Preterit		 Indef. egyesülheték egyesülhetél egyesülhete egyesülheténk egyesülhetétek egyesülhetének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Archaic Past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala, e.g. egyesülhet vala, egyesülhetett vala/volt.
Archaic
Future		 Indef. egyesülhetendek
or egyesülandhatok 		egyesülhetendesz
or egyesülandhatsz		 egyesülhetend
or egyesülandhat		 egyesülhetendünk
or egyesülandhatunk		 egyesülhetendetek
or egyesülandhattok		 egyesülhetendenek
or egyesülandhatnak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. egyesülhetnék egyesülhetnél egyesülhetne egyesülhetnénk egyesülhetnétek egyesülhetnének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Past Indicative past forms followed by volna, e.g. egyesülhetett volna
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. egyesülhessek egyesülhess or
egyesülhessél		 egyesülhessen egyesülhessünk egyesülhessetek egyesülhessenek
Def. ―
2nd-p. o. ―
(Archaic) Past Indicative past forms followed by légyen, e.g. egyesülhetett légyen
Inf. (egyesülhetni) (egyesülhetnem) (egyesülhetned) (egyesülhetnie) (egyesülhetnünk) (egyesülhetnetek) (egyesülhetniük)
Positive adjective ― Neg. adj. ― Adv. part. (egyesülhetve / egyesülhetvén)

Derived terms

See also the derived terms under egyesült.

References
  1. egyesül in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • egyesül in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • egyesül in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.