bizonyított
Hungarian
Pronunciation
- IPA(key): [ˈbizoɲiːtotː]
- Hyphenation: bi‧zo‧nyí‧tott
- Rhymes: -otː
Adjective
bizonyított (comparative bizonyítottabb, superlative legbizonyítottabb)
- proven (having been proved; having proved its value or truth)
- bizonyított tény ― proven fact
Declension
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | bizonyított | bizonyítottak |
| accusative | bizonyítottat | bizonyítottakat |
| dative | bizonyítottnak | bizonyítottaknak |
| instrumental | bizonyítottal | bizonyítottakkal |
| causal-final | bizonyítottért | bizonyítottakért |
| translative | bizonyítottá | bizonyítottakká |
| terminative | bizonyítottig | bizonyítottakig |
| essive-formal | bizonyítottként | bizonyítottakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | bizonyítottban | bizonyítottakban |
| superessive | bizonyítotton | bizonyítottakon |
| adessive | bizonyítottnál | bizonyítottaknál |
| illative | bizonyítottba | bizonyítottakba |
| sublative | bizonyítottra | bizonyítottakra |
| allative | bizonyítotthoz | bizonyítottakhoz |
| elative | bizonyítottból | bizonyítottakból |
| delative | bizonyítottról | bizonyítottakról |
| ablative | bizonyítottól | bizonyítottaktól |
| non-attributive possessive - singular |
bizonyítotté | bizonyítottaké |
| non-attributive possessive - plural |
bizonyítottéi | bizonyítottakéi |
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.