bizonyít

Hungarian

Etymology

bizony + -ít [1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈbizoɲiːt]
  • Hyphenation: bi‧zo‧nyít
  • Rhymes: -iːt

Verb

bizonyít

  1. (transitive) to prove, certify
  2. (intransitive, ergative) to prove oneself

Conjugation

Derived terms

(With verbal prefixes):

References

  1. bizonyít in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

  • bizonyít in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • bizonyít in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.