artikulált
Hungarian
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɒrtikulaːlt]
Audio (file) - Hyphenation: ar‧ti‧ku‧lált
- Rhymes: -aːlt
Verb
artikulált
- third-person singular indicative past indefinite of artikulál
- Nem jól artikulált. ― S/he didn’t articulate well.
Adjective
artikulált (comparative artikuláltabb, superlative legartikuláltabb)
- articulate
- Antonym: artikulálatlan
Declension
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | artikulált | artikuláltak |
| accusative | artikuláltat | artikuláltakat |
| dative | artikuláltnak | artikuláltaknak |
| instrumental | artikulálttal | artikuláltakkal |
| causal-final | artikuláltért | artikuláltakért |
| translative | artikulálttá | artikuláltakká |
| terminative | artikuláltig | artikuláltakig |
| essive-formal | artikuláltként | artikuláltakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | artikuláltban | artikuláltakban |
| superessive | artikulálton | artikuláltakon |
| adessive | artikuláltnál | artikuláltaknál |
| illative | artikuláltba | artikuláltakba |
| sublative | artikuláltra | artikuláltakra |
| allative | artikulálthoz | artikuláltakhoz |
| elative | artikuláltból | artikuláltakból |
| delative | artikuláltról | artikuláltakról |
| ablative | artikulálttól | artikuláltaktól |
| non-attributive possessive - singular |
artikulálté | artikuláltaké |
| non-attributive possessive - plural |
artikuláltéi | artikuláltakéi |
Further reading
- artikulált in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- artikulált in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.