Lengyel

See also: lengyel

English

Etymology

From Hungarian lengyel (Polish), from Proto-Slavic *lęděninъ.

Proper noun

Lengyel (plural Lengyels)

  1. A surname from Hungarian.

Further reading

Hungarian

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈlɛɲɟɛl]
  • Hyphenation: Len‧gyel
  • Rhymes: -ɛl

Proper noun

Lengyel

  1. a surname

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative Lengyel Lengyelek
accusative Lengyelt Lengyeleket
dative Lengyelnek Lengyeleknek
instrumental Lengyellel Lengyelekkel
causal-final Lengyelért Lengyelekért
translative Lengyellé Lengyelekké
terminative Lengyelig Lengyelekig
essive-formal Lengyelként Lengyelekként
essive-modal
inessive Lengyelben Lengyelekben
superessive Lengyelen Lengyeleken
adessive Lengyelnél Lengyeleknél
illative Lengyelbe Lengyelekbe
sublative Lengyelre Lengyelekre
allative Lengyelhez Lengyelekhez
elative Lengyelből Lengyelekből
delative Lengyelről Lengyelekről
ablative Lengyeltől Lengyelektől
non-attributive
possessive - singular
Lengyelé Lengyeleké
non-attributive
possessive - plural
Lengyeléi Lengyelekéi

See also

  • Appendix:Hungarian surnames
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.