végső

Hungarian

Etymology

vég (end) + -ső (adjective-forming suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈveːkʃøː]
  • (file)
  • Hyphenation: vég‧ső
  • Rhymes: -ʃøː

Adjective

végső (comparative végsőbb, superlative legvégső or legvégsőbb)

  1. final, ultimate

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative végső végsők
accusative végsőt végsőket
dative végsőnek végsőknek
instrumental végsővel végsőkkel
causal-final végsőért végsőkért
translative végsővé végsőkké
terminative végsőig végsőkig
essive-formal végsőként végsőkként
essive-modal
inessive végsőben végsőkben
superessive végsőn végsőkön
adessive végsőnél végsőknél
illative végsőbe végsőkbe
sublative végsőre végsőkre
allative végsőhöz végsőkhöz
elative végsőből végsőkből
delative végsőről végsőkről
ablative végsőtől végsőktől
non-attributive
possessive - singular
végsőé végsőké
non-attributive
possessive - plural
végsőéi végsőkéi

Derived terms

  • végső soron

Further reading

  • végső in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.