várt

See also: vart, värt, and vårt

Hungarian

Etymology

vár (“to wait [for], to expect”) +‎ -t (past-tense and past-participle suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈvaːrt]
  • Hyphenation: várt
  • Rhymes: -aːrt

Verb

várt

  1. third-person singular indicative past indefinite of vár

Participle

várt

  1. past participle of vár

Adjective

várt (comparative vártabb, superlative legvártabb)

  1. expected
    Antonym: váratlan

Declension
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative várt vártak
accusative vártat vártakat
dative vártnak vártaknak
instrumental várttal vártakkal
causal-final vártért vártakért
translative várttá vártakká
terminative vártig vártakig
essive-formal vártként vártakként
essive-modal — —
inessive vártban vártakban
superessive várton vártakon
adessive vártnál vártaknál
illative vártba vártakba
sublative vártra vártakra
allative várthoz vártakhoz
elative vártból vártakból
delative vártról vártakról
ablative várttól vártaktól
non-attributive
possessive - singular		 várté vártaké
non-attributive
possessive - plural		 vártéi vártakéi

Derived terms

Further reading
  • várt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Old Norse

Determiner

várt

  1. neuter nominative/accusative singular of várr
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.