vándorszó

Hungarian

Etymology

vándor (“wandering, migrant”) +‎ szó (“word”)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈvaːndorsoː]
  • Hyphenation: ván‧dor‧szó
  • Rhymes: -soː

Noun

vándorszó (plural vándorszók)

  1. (linguistics) Wanderwort, wanderword (a loanword that has spread to many different languages)

Declension
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative vándorszó vándorszók
accusative vándorszót vándorszókat
dative vándorszónak vándorszóknak
instrumental vándorszóval vándorszókkal
causal-final vándorszóért vándorszókért
translative vándorszóvá vándorszókká
terminative vándorszóig vándorszókig
essive-formal vándorszóként vándorszókként
essive-modal — —
inessive vándorszóban vándorszókban
superessive vándorszón vándorszókon
adessive vándorszónál vándorszóknál
illative vándorszóba vándorszókba
sublative vándorszóra vándorszókra
allative vándorszóhoz vándorszókhoz
elative vándorszóból vándorszókból
delative vándorszóról vándorszókról
ablative vándorszótól vándorszóktól
non-attributive
possessive - singular		 vándorszóé vándorszóké
non-attributive
possessive - plural		 vándorszóéi vándorszókéi
Possessive forms of vándorszó
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. vándorszóm vándorszóim
2nd person sing. vándorszód vándorszóid
3rd person sing. vándorszója vándorszói
1st person plural vándorszónk vándorszóink
2nd person plural vándorszótok vándorszóitok
3rd person plural vándorszójuk vándorszóik

Further reading
  • vándorszó in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.