uszít

Hungarian

Etymology

From an unattested stem + -ít (causative verb-forming suffix).[1][2]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈusiːt]
  • Hyphenation: uszít
  • Rhymes: -iːt

Verb

uszít

  1. (transitive) to incite, to instigate (with: -ra/-re)
  2. (transitive) to set someone against someone else (with: ellen)

Conjugation

Derived terms

  • uszítás
  • uszítgat
  • uszítható

(With verbal prefixes):

  • összeuszít
  • ráuszít

References

  1. uszít in Gerstner, Károly (ed.). Új magyar etimológiai szótár. (’New Etymological Dictionary of Hungarian’). Beta version. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet / Magyar Nyelvtudományi Kutatóközpont, 2011–2022. (Research Institute for Linguistics, Hungary). Language abbreviations
  2. uszít in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

  • uszít in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.