tétele

Hungarian

Etymology

tétel + -e (possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈteːtɛlɛ]
  • Hyphenation: té‧te‧le

Noun

tétele

  1. third-person singular single-possession possessive of tétel

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative tétele
accusative tételét
dative tételének
instrumental tételével
causal-final tételéért
translative tételévé
terminative tételéig
essive-formal tételeként
essive-modal tételéül
inessive tételében
superessive tételén
adessive tételénél
illative tételébe
sublative tételére
allative tételéhez
elative tételéből
delative tételéről
ablative tételétől
non-attributive
possessive - singular
tételéé
non-attributive
possessive - plural
tételééi
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.