szuka
Hungarian
Etymology
From Proto-Slavic *sùka.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈsukɒ]
- Hyphenation: szu‧ka
- Rhymes: -kɒ
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szuka | szukák |
| accusative | szukát | szukákat |
| dative | szukának | szukáknak |
| instrumental | szukával | szukákkal |
| causal-final | szukáért | szukákért |
| translative | szukává | szukákká |
| terminative | szukáig | szukákig |
| essive-formal | szukaként | szukákként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szukában | szukákban |
| superessive | szukán | szukákon |
| adessive | szukánál | szukáknál |
| illative | szukába | szukákba |
| sublative | szukára | szukákra |
| allative | szukához | szukákhoz |
| elative | szukából | szukákból |
| delative | szukáról | szukákról |
| ablative | szukától | szukáktól |
| non-attributive possessive - singular |
szukáé | szukáké |
| non-attributive possessive - plural |
szukáéi | szukákéi |
| Possessive forms of szuka | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | szukám | szukáim |
| 2nd person sing. | szukád | szukáid |
| 3rd person sing. | szukája | szukái |
| 1st person plural | szukánk | szukáink |
| 2nd person plural | szukátok | szukáitok |
| 3rd person plural | szukájuk | szukáik |
Further reading
- szuka in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
Polish
Pronunciation
- IPA(key): /ˈʂu.ka/
- Rhymes: -uka
- Syllabification: szu‧ka
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.