szolgája

Hungarian

Etymology

szolga + -ja (possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈsolɡaːjɒ]
  • Hyphenation: szol‧gá‧ja

Noun

szolgája

  1. third-person singular single-possession possessive of szolga

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative szolgája
accusative szolgáját
dative szolgájának
instrumental szolgájával
causal-final szolgájáért
translative szolgájává
terminative szolgájáig
essive-formal szolgájaként
essive-modal szolgájául
inessive szolgájában
superessive szolgáján
adessive szolgájánál
illative szolgájába
sublative szolgájára
allative szolgájához
elative szolgájából
delative szolgájáról
ablative szolgájától
non-attributive
possessive - singular
szolgájáé
non-attributive
possessive - plural
szolgájáéi

Derived terms

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.