szerencséje

Hungarian

Etymology

szerencse + -je (possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈsɛrɛnt͡ʃeːjɛ]
  • Hyphenation: sze‧ren‧csé‧je

Noun

szerencséje

  1. third-person singular single-possession possessive of szerencse

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szerencséje
accusative szerencséjét
dative szerencséjének
instrumental szerencséjével
causal-final szerencséjéért
translative szerencséjévé
terminative szerencséjéig
essive-formal szerencséjeként
essive-modal szerencséjéül
inessive szerencséjében
superessive szerencséjén
adessive szerencséjénél
illative szerencséjébe
sublative szerencséjére
allative szerencséjéhez
elative szerencséjéből
delative szerencséjéről
ablative szerencséjétől
non-attributive
possessive - singular
szerencséjéé
non-attributive
possessive - plural
szerencséjééi
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.