szabadsága

Hungarian

Etymology

szabadság + -a (possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈsɒbɒt͡ʃːaːɡɒ]
  • Hyphenation: sza‧bad‧sá‧ga

Noun

szabadsága

  1. third-person singular single-possession possessive of szabadság

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative szabadsága
accusative szabadságát
dative szabadságának
instrumental szabadságával
causal-final szabadságáért
translative szabadságává
terminative szabadságáig
essive-formal szabadságaként
essive-modal szabadságául
inessive szabadságában
superessive szabadságán
adessive szabadságánál
illative szabadságába
sublative szabadságára
allative szabadságához
elative szabadságából
delative szabadságáról
ablative szabadságától
non-attributive
possessive - singular
szabadságáé
non-attributive
possessive - plural
szabadságáéi
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.