színtelen

Hungarian

Etymology

szín (colour) + -telen (-less, without)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈsiːntɛlɛn]
  • Hyphenation: szín‧te‧len

Adjective

színtelen (comparative színtelenebb, superlative legszíntelenebb)

  1. colourless (having no colour)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative színtelen színtelenek
accusative színtelent színteleneket
dative színtelennek színteleneknek
instrumental színtelennel színtelenekkel
causal-final színtelenért színtelenekért
translative színtelenné színtelenekké
terminative színtelenig színtelenekig
essive-formal színtelenként színtelenekként
essive-modal színtelenül
inessive színtelenben színtelenekben
superessive színtelenen színteleneken
adessive színtelennél színteleneknél
illative színtelenbe színtelenekbe
sublative színtelenre színtelenekre
allative színtelenhez színtelenekhez
elative színtelenből színtelenekből
delative színtelenről színtelenekről
ablative színtelentől színtelenektől
non-attributive
possessive - singular
színtelené színteleneké
non-attributive
possessive - plural
színtelenéi színtelenekéi

Derived terms

Further reading

  • színtelen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.