sátán

See also: satan, Satan, Sátán, Satán, Sátan, Satàn, and Satān

Hungarian

Etymology

From Latin Satān, from Ancient Greek Σατάν (Satán), from Hebrew שָׂטָן‎ (Śāṭān, “adversary, accuser”).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈʃaːtaːn]
  • Hyphenation: sá‧tán
  • Rhymes: -aːn

Noun

sátán (plural sátánok)

  1. satan, Satan

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative sátán sátánok
accusative sátánt sátánokat
dative sátánnak sátánoknak
instrumental sátánnal sátánokkal
causal-final sátánért sátánokért
translative sátánná sátánokká
terminative sátánig sátánokig
essive-formal sátánként sátánokként
essive-modal — —
inessive sátánban sátánokban
superessive sátánon sátánokon
adessive sátánnál sátánoknál
illative sátánba sátánokba
sublative sátánra sátánokra
allative sátánhoz sátánokhoz
elative sátánból sátánokból
delative sátánról sátánokról
ablative sátántól sátánoktól
non-attributive
possessive - singular		 sátáné sátánoké
non-attributive
possessive - plural		 sátánéi sátánokéi
Possessive forms of sátán
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. sátánom sátánjaim
2nd person sing. sátánod sátánjaid
3rd person sing. sátánja sátánjai
1st person plural sátánunk sátánjaink
2nd person plural sátánotok sátánjaitok
3rd person plural sátánjuk sátánjaik

Derived terms
Compound words
  • sátánfajzat
  • sátánivadék
  • sátántinóru

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading
  • sátán in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.