ruha

From Proto-Malayo-Polynesian *duha, from Proto-Austronesian *duSa.

ruhá

1. two

From a Slavic language. Compare Serbo-Croatian ruho.[1]

• IPA^(key): [ˈruɦɒ]

• Audio

  (file)

• Hyphenation: ru‧ha
• Rhymes: -hɒ

ruha (plural ruhák)

1. clothes (articles made of fabrics, wool or leather, used to cover the human body)
   • 2007, Nurit Stosiek et al., chapter 1, in Edit Berényi Vissi, transl., Hogy a mindennapok ne legyenek hétköznapiak‎:

     A drága márkás holmikat árusító üzletben nagyon olcsón lehet ruhát venni.

     You can buy clothes at a very cheap price in the shop that sells expensive branded things.

2. garment, piece of clothing (a single item of clothing, such as a shirt or a sock)
   • 1892, Mór Jókai, chapter XXVII, in Rákóczy fia:

     A nőalak kimosott fehér ruhákat tereget ki a szentjánoskenyér-bokrokra, száradni.

     The woman figure is hanging washed white garments to dry on the carob bushes.

3. outfit (a set of clothing worn at the same time)
   • 1939, János Tornyai, chapter II, in Gyere, kicsim!... Gyere!:

     Most felöltözünk a szép ruhába... és elmegyünk autózni, kislányom.

     Now we're going to dress you up in a pretty outfit... and go for a ride, my little girl.

4. dress (an item of clothing worn by a woman which combines a top and a skirt)
   • 1911, Gyula Szini, “Szív és ész”, in Egy sápadt asszony‎:

     Zerlina állt ott, menyasszonyi ruhában, fátyollal, mirtuszkoszorúval.

     Zerlina was standing there in a wedding dress complete with a veil and a myrtle wreath.

5. cloth, towel (woven fabric used for drying dishes, cleaning, making a compress, etc.)
   • 1892, Ágnes Zilahy, “Befőttek”, in Valódi magyar szakácskönyv:

     Borítsuk be az üvegeket vizes ruhával s tegyük jó erős tűzhöz főni.

     Cover the jars with a wet cloth and put over high heat to cook.

• öltözik (“to dress [oneself]”)

• ruha in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

-ruha (infinitive kuruha, perfective (Rwanda) -rushye or (Rundi) -rushe)

1. tire, be tired

• -rushya (Rwanda) / -rusha (Rundi)

ruha (Cyrillic spelling руха)

1. inflection of ruho:
   1. genitive singular
   2. nominative/genitive/accusative/vocative plural

ruha

1. two

ruha

1. dative singular of ruh