rúgó

See also: rugo, rugó, and ruĝo

Hungarian

Etymology

From rúg (to kick) + (present-participle suffix).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈruːɡoː]
  • Hyphenation: rú‧gó
  • Rhymes: -ɡoː

Participle

rúgó

  1. present participle of rúg: kicking

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative rúgó rúgók
accusative rúgót rúgókat
dative rúgónak rúgóknak
instrumental rúgóval rúgókkal
causal-final rúgóért rúgókért
translative rúgóvá rúgókká
terminative rúgóig rúgókig
essive-formal rúgóként rúgókként
essive-modal
inessive rúgóban rúgókban
superessive rúgón rúgókon
adessive rúgónál rúgóknál
illative rúgóba rúgókba
sublative rúgóra rúgókra
allative rúgóhoz rúgókhoz
elative rúgóból rúgókból
delative rúgóról rúgókról
ablative rúgótól rúgóktól
non-attributive
possessive - singular
rúgóé rúgóké
non-attributive
possessive - plural
rúgóéi rúgókéi

Derived terms

Compound words with this term at the beginning
  • rúgóerő
  • rúgótechnika
Compound words with this term at the end

Further reading

  • rúgó in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.