ráncol

Hungarian

Etymology

First attested in c. 1560. Unknown.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈraːnt͡sol]
  • Hyphenation: rán‧col
  • Rhymes: -ol

Verb

ráncol

  1. (transitive) to crease, to wrinkle (to make wrinkles in; to cause to have wrinkles)

Conjugation
conjugation of ráncol
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal


Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. ráncolok ráncolsz ráncol ráncolunk ráncoltok ráncolnak
Def. ráncolom ráncolod ráncolja ráncoljuk ráncoljátok ráncolják
2nd-p. o. ráncollak ―
Past Indef. ráncoltam ráncoltál ráncolt ráncoltunk ráncoltatok ráncoltak
Def. ráncoltam ráncoltad ráncolta ráncoltuk ráncoltátok ráncolták
2nd-p. o. ráncoltalak ―
Future Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. ráncolni fog.
Archaic
Preterit		 Indef. ráncolék ráncolál ráncola ráncolánk ráncolátok ráncolának
Def. ráncolám ráncolád ráncolá ráncolánk ráncolátok ráncolák
2nd-p. o. ráncolálak ―
Archaic Past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. ráncol vala, ráncolt vala/volt.
Archaic
Future		 Indef. ráncolandok ráncolandasz ráncoland ráncolandunk ráncolandotok ráncolandanak
Def. ráncolandom ráncolandod ráncolandja ráncolandjuk ráncolandjátok ráncolandják
2nd-p. o. ráncolandalak ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. ráncolnék ráncolnál ráncolna ráncolnánk ráncolnátok ráncolnának
Def. ráncolnám ráncolnád ráncolná ráncolnánk
(or ráncolnók)		 ráncolnátok ráncolnák
2nd-p. o. ráncolnálak ―
Past Indicative past forms followed by volna, e.g. ráncolt volna
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. ráncoljak ráncolj or
ráncoljál		 ráncoljon ráncoljunk ráncoljatok ráncoljanak
Def. ráncoljam ráncold or
ráncoljad		 ráncolja ráncoljuk ráncoljátok ráncolják
2nd-p. o. ráncoljalak ―
(Archaic) Past Indicative past forms followed by légyen, e.g. ráncolt légyen
Infinitive ráncolni ráncolnom ráncolnod ráncolnia ráncolnunk ráncolnotok ráncolniuk
Other
forms		 Verbal noun Present part. Past part. Future part. Adverbial participle Causative
ráncolás ráncoló ráncolt ráncolandó ráncolva (ráncolván)
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular
(and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).
potential conjugation of ráncol
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. ráncolhatok ráncolhatsz ráncolhat ráncolhatunk ráncolhattok ráncolhatnak
Def. ráncolhatom ráncolhatod ráncolhatja ráncolhatjuk ráncolhatjátok ráncolhatják
2nd-p. o. ráncolhatlak ―
Past Indef. ráncolhattam ráncolhattál ráncolhatott ráncolhattunk ráncolhattatok ráncolhattak
Def. ráncolhattam ráncolhattad ráncolhatta ráncolhattuk ráncolhattátok ráncolhatták
2nd-p. o. ráncolhattalak ―
Archaic
Preterit		 Indef. ráncolhaték ráncolhatál ráncolhata ráncolhatánk ráncolhatátok ráncolhatának
Def. ráncolhatám ráncolhatád ráncolhatá ráncolhatánk ráncolhatátok ráncolhaták
2nd-p. o. ráncolhatálak ―
Archaic Past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala, e.g. ráncolhat vala, ráncolhatott vala/volt.
Archaic
Future		 Indef. ráncolhatandok
or ráncolandhatok 		ráncolhatandasz
or ráncolandhatsz		 ráncolhatand
or ráncolandhat		 ráncolhatandunk
or ráncolandhatunk		 ráncolhatandotok
or ráncolandhattok		 ráncolhatandanak
or ráncolandhatnak
Def. ráncolhatandom
or ráncolandhatom		 ráncolhatandod
or ráncolandhatod		 ráncolhatandja
or ráncolandhatja		 ráncolhatandjuk
or ráncolandhatjuk 		ráncolhatandjátok
or ráncolandhatjátok		 ráncolhatandják
or ráncolandhatják
2nd-p. o. ráncolhatandalak
or ráncolandhatlak		 ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. ráncolhatnék ráncolhatnál ráncolhatna ráncolhatnánk ráncolhatnátok ráncolhatnának
Def. ráncolhatnám ráncolhatnád ráncolhatná ráncolhatnánk
(or ráncolhatnók)		 ráncolhatnátok ráncolhatnák
2nd-p. o. ráncolhatnálak ―
Past Indicative past forms followed by volna, e.g. ráncolhatott volna
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. ráncolhassak ráncolhass or
ráncolhassál		 ráncolhasson ráncolhassunk ráncolhassatok ráncolhassanak
Def. ráncolhassam ráncolhasd or
ráncolhassad		 ráncolhassa ráncolhassuk ráncolhassátok ráncolhassák
2nd-p. o. ráncolhassalak ―
(Archaic) Past Indicative past forms followed by légyen, e.g. ráncolhatott légyen
Inf. (ráncolhatni) (ráncolhatnom) (ráncolhatnod) (ráncolhatnia) (ráncolhatnunk) (ráncolhatnotok) (ráncolhatniuk)
Positive adjective ráncolható Neg. adj. ráncolhatatlan Adv. part. (ráncolhatva / ráncolhatván)

Derived terms
  • ránc
  • ráncolás
  • ráncolgat
  • ráncolható
  • ráncoló
  • ráncolódik
  • ráncolt
  • ráncoltat

(With verbal prefixes):

  • beráncol
  • megráncol
  • összeráncol

References
  1. ráncol in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • ráncol in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.