parancsoló
Hungarian
Pronunciation
- IPA(key): [ˈpɒrɒnt͡ʃoloː]
- Hyphenation: pa‧ran‧cso‧ló
- Rhymes: -loː
Adjective
parancsoló (not comparable)
- (grammar, dated) Synonym of felszólító (“imperative”).
- peremptory
Declension
| Inflection of parancsoló | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | parancsoló | parancsolók parancsolóak |
| accusative | parancsolót | parancsolókat parancsolóakat |
| dative | parancsolónak | parancsolóknak parancsolóaknak |
| instrumental | parancsolóval | parancsolókkal parancsolóakkal |
| causal-final | parancsolóért | parancsolókért parancsolóakért |
| translative | parancsolóvá | parancsolókká parancsolóakká |
| terminative | parancsolóig | parancsolókig parancsolóakig |
| essive-formal | parancsolóként | parancsolókként parancsolóakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | parancsolóban | parancsolókban parancsolóakban |
| superessive | parancsolón | parancsolókon parancsolóakon |
| adessive | parancsolónál | parancsolóknál parancsolóaknál |
| illative | parancsolóba | parancsolókba parancsolóakba |
| sublative | parancsolóra | parancsolókra parancsolóakra |
| allative | parancsolóhoz | parancsolókhoz parancsolóakhoz |
| elative | parancsolóból | parancsolókból parancsolóakból |
| delative | parancsolóról | parancsolókról parancsolóakról |
| ablative | parancsolótól | parancsolóktól parancsolóaktól |
| non-attributive possessive - singular |
parancsolóé | parancsolóké parancsolóaké |
| non-attributive possessive - plural |
parancsolóéi | parancsolókéi parancsolóakéi |
Further reading
- parancsoló in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.