nyelvcsalád

Hungarian

Etymology

nyelv (language) + család (family)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɲɛlft͡ʃɒlaːd]
  • Hyphenation: nyelv‧csa‧lád

Noun

nyelvcsalád (plural nyelvcsaládok)

  1. (linguistics) language family (a set of languages which have evolved from a common ancestor)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative nyelvcsalád nyelvcsaládok
accusative nyelvcsaládot nyelvcsaládokat
dative nyelvcsaládnak nyelvcsaládoknak
instrumental nyelvcsaláddal nyelvcsaládokkal
causal-final nyelvcsaládért nyelvcsaládokért
translative nyelvcsaláddá nyelvcsaládokká
terminative nyelvcsaládig nyelvcsaládokig
essive-formal nyelvcsaládként nyelvcsaládokként
essive-modal
inessive nyelvcsaládban nyelvcsaládokban
superessive nyelvcsaládon nyelvcsaládokon
adessive nyelvcsaládnál nyelvcsaládoknál
illative nyelvcsaládba nyelvcsaládokba
sublative nyelvcsaládra nyelvcsaládokra
allative nyelvcsaládhoz nyelvcsaládokhoz
elative nyelvcsaládból nyelvcsaládokból
delative nyelvcsaládról nyelvcsaládokról
ablative nyelvcsaládtól nyelvcsaládoktól
non-attributive
possessive - singular
nyelvcsaládé nyelvcsaládoké
non-attributive
possessive - plural
nyelvcsaládéi nyelvcsaládokéi
Possessive forms of nyelvcsalád
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. nyelvcsaládom nyelvcsaládjaim
2nd person sing. nyelvcsaládod nyelvcsaládjaid
3rd person sing. nyelvcsaládja nyelvcsaládjai
1st person plural nyelvcsaládunk nyelvcsaládjaink
2nd person plural nyelvcsaládotok nyelvcsaládjaitok
3rd person plural nyelvcsaládjuk nyelvcsaládjaik

Further reading

  • nyelvcsalád in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.