nagykövet

Hungarian

Etymology

nagy + követ

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈnɒckøvɛt]
  • Hyphenation: nagy‧kö‧vet

Noun

nagykövet (plural nagykövetek)

  1. ambassador

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative nagykövet nagykövetek
accusative nagykövetet nagyköveteket
dative nagykövetnek nagyköveteknek
instrumental nagykövettel nagykövetekkel
causal-final nagykövetért nagykövetekért
translative nagykövetté nagykövetekké
terminative nagykövetig nagykövetekig
essive-formal nagykövetként nagykövetekként
essive-modal
inessive nagykövetben nagykövetekben
superessive nagyköveten nagyköveteken
adessive nagykövetnél nagyköveteknél
illative nagykövetbe nagykövetekbe
sublative nagykövetre nagykövetekre
allative nagykövethez nagykövetekhez
elative nagykövetből nagykövetekből
delative nagykövetről nagykövetekről
ablative nagykövettől nagykövetektől
non-attributive
possessive - singular
nagyköveté nagyköveteké
non-attributive
possessive - plural
nagykövetéi nagykövetekéi
Possessive forms of nagykövet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. nagykövetem nagyköveteim
2nd person sing. nagyköveted nagyköveteid
3rd person sing. nagykövete nagykövetei
1st person plural nagykövetünk nagyköveteink
2nd person plural nagykövetetek nagyköveteitek
3rd person plural nagykövetük nagyköveteik

Further reading

  • nagykövet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.