munkavállaló

Hungarian

Etymology

munka (“work”) +‎ vállaló (“taker”), from vállal (“to take, undertake”) +‎ -ó.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈmuŋkɒvaːlːɒloː]
  • Hyphenation: mun‧ka‧vál‧la‧ló
  • Rhymes: -loː

Noun

munkavállaló (plural munkavállalók)

  1. employee, worker

Declension
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative munkavállaló munkavállalók
accusative munkavállalót munkavállalókat
dative munkavállalónak munkavállalóknak
instrumental munkavállalóval munkavállalókkal
causal-final munkavállalóért munkavállalókért
translative munkavállalóvá munkavállalókká
terminative munkavállalóig munkavállalókig
essive-formal munkavállalóként munkavállalókként
essive-modal — —
inessive munkavállalóban munkavállalókban
superessive munkavállalón munkavállalókon
adessive munkavállalónál munkavállalóknál
illative munkavállalóba munkavállalókba
sublative munkavállalóra munkavállalókra
allative munkavállalóhoz munkavállalókhoz
elative munkavállalóból munkavállalókból
delative munkavállalóról munkavállalókról
ablative munkavállalótól munkavállalóktól
non-attributive
possessive - singular		 munkavállalóé munkavállalóké
non-attributive
possessive - plural		 munkavállalóéi munkavállalókéi
Possessive forms of munkavállaló
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. munkavállalóm munkavállalóim
2nd person sing. munkavállalód munkavállalóid
3rd person sing. munkavállalója munkavállalói
1st person plural munkavállalónk munkavállalóink
2nd person plural munkavállalótok munkavállalóitok
3rd person plural munkavállalójuk munkavállalóik

Derived terms

Further reading
  • munkavállaló in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.