morog

Hungarian

Etymology

First attested in 1290. From the onomatopoeic root mor- + -og (frequentative suffix).[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈmoroɡ]
  • Hyphenation: mo‧rog
  • Rhymes: -oɡ

Verb

morog

  1. (intransitive, of an animal) to growl, snarl
  2. (intransitive, of a person) to grumble
  3. (transitive, of a person) to complain about something, murmur or mutter with discontent (to make ill-natured complaints in a low voice and a surly manner)

Conjugation

Derived terms

  • morgolódik

(With verbal prefixes):

  • átmorog
  • belemorog
  • félremorog
  • hátramorog
  • közbemorog
  • megmorog
  • odamorog
  • összemorog
  • rámorog
  • visszamorog
  • moraj
  • mordul
  • mormol

References

  1. morog in Gerstner, Károly (ed.). Új magyar etimológiai szótár. (’New Etymological Dictionary of Hungarian’). Beta version. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet / Magyar Nyelvtudományi Kutatóközpont, 2011–2022. (Research Institute for Linguistics, Hungary). Language abbreviations

Further reading

  • morog in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.