menetel

Hungarian

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈmɛnɛtɛl]
  • Hyphenation: me‧ne‧tel
  • Rhymes: -ɛl

Etymology 1

menet + -el (verb-forming suffix)

Verb

menetel

  1. (intransitive) to march
    Synonym: masíroz
Conjugation

Etymology 2

From the men- stem of megy (to go) + -etel (noun-forming suffix).

Noun

menetel (usually uncountable, plural menetelek)

  1. verbal noun of megy: going, proceeding, progressing, advancing (mostly used in compounds and phrases)
    Synonym: menés
Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative menetel menetelek
accusative menetelt meneteleket
dative menetelnek meneteleknek
instrumental menetellel menetelekkel
causal-final menetelért menetelekért
translative menetellé menetelekké
terminative menetelig menetelekig
essive-formal menetelként menetelekként
essive-modal
inessive menetelben menetelekben
superessive menetelen meneteleken
adessive menetelnél meneteleknél
illative menetelbe menetelekbe
sublative menetelre menetelekre
allative menetelhez menetelekhez
elative menetelből menetelekből
delative menetelről menetelekről
ablative meneteltől menetelektől
non-attributive
possessive - singular
menetelé meneteleké
non-attributive
possessive - plural
meneteléi menetelekéi
Possessive forms of menetel
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. menetelem meneteleim
2nd person sing. meneteled meneteleid
3rd person sing. menetele menetelei
1st person plural menetelünk meneteleink
2nd person plural meneteletek meneteleitek
3rd person plural menetelük meneteleik
Derived terms
  • előmenetel
  • férjhezmenetel
  • hátramenetel
  • kimenetel
  • mennybemenetel
  • tönkremenetel

Further reading

  • (to march): menetel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • (going, proceeding): menetel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.