megfontolt
Hungarian
Etymology
megfontol (“to consider, ponder, deliberate”) + -t (past-tense and past-participle suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈmɛkfontolt]
- Hyphenation: meg‧fon‧tolt
Declension
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | megfontolt | megfontoltak |
| accusative | megfontoltat | megfontoltakat |
| dative | megfontoltnak | megfontoltaknak |
| instrumental | megfontolttal | megfontoltakkal |
| causal-final | megfontoltért | megfontoltakért |
| translative | megfontolttá | megfontoltakká |
| terminative | megfontoltig | megfontoltakig |
| essive-formal | megfontoltként | megfontoltakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | megfontoltban | megfontoltakban |
| superessive | megfontolton | megfontoltakon |
| adessive | megfontoltnál | megfontoltaknál |
| illative | megfontoltba | megfontoltakba |
| sublative | megfontoltra | megfontoltakra |
| allative | megfontolthoz | megfontoltakhoz |
| elative | megfontoltból | megfontoltakból |
| delative | megfontoltról | megfontoltakról |
| ablative | megfontolttól | megfontoltaktól |
| non-attributive possessive - singular |
megfontolté | megfontoltaké |
| non-attributive possessive - plural |
megfontoltéi | megfontoltakéi |
Adjective
megfontolt (comparative megfontoltabb, superlative legmegfontoltabb)
Declension
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | megfontolt | megfontoltak |
| accusative | megfontoltat | megfontoltakat |
| dative | megfontoltnak | megfontoltaknak |
| instrumental | megfontolttal | megfontoltakkal |
| causal-final | megfontoltért | megfontoltakért |
| translative | megfontolttá | megfontoltakká |
| terminative | megfontoltig | megfontoltakig |
| essive-formal | megfontoltként | megfontoltakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | megfontoltban | megfontoltakban |
| superessive | megfontolton | megfontoltakon |
| adessive | megfontoltnál | megfontoltaknál |
| illative | megfontoltba | megfontoltakba |
| sublative | megfontoltra | megfontoltakra |
| allative | megfontolthoz | megfontoltakhoz |
| elative | megfontoltból | megfontoltakból |
| delative | megfontoltról | megfontoltakról |
| ablative | megfontolttól | megfontoltaktól |
| non-attributive possessive - singular |
megfontolté | megfontoltaké |
| non-attributive possessive - plural |
megfontoltéi | megfontoltakéi |
Derived terms
- megfontoltan
- megfontoltság
Further reading
- megfontolt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.