megcsodál

Hungarian

Etymology

meg- + csodál

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈmɛkt͡ʃodaːl]
  • Hyphenation: meg‧cso‧dál
  • Rhymes: -aːl

Verb

megcsodál

  1. (transitive) to admire, to gaze at (someone or something)
    Imperfective: csodál
    • 1980, James Baldwin, translated by Katalin Dezsényi, “Ha a néger utca beszélni tudna”, in Ha a néger utca beszélni tudna (Modern Könyvtár; 404), Budapest: Európa Könyvkiadó, →ISBN, page 28; translation of If Beale Street Could Talk, New York, N. Y.: Corgi Books, 1975:
      A vasárnapi iskolában nem volt senki, aki őt megcsodálja – sem a gondosan mosott és szépen felöltöztetett testét, sem a patyolat lelkét.
      [original: In Sunday school, there wasn’t anybody to admire her – her carefully washed and covered body and her snow-white soul.]

Conjugation

Derived terms

  • megcsodálás

Further reading

  • megcsodál in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.