megbízatás

Hungarian

Etymology

megbíz (to entrust, charge) + -at(ik) (passive-forming suffix) + -ás (noun-forming suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈmɛɡbiːzɒtaːʃ], [ˈmɛɡbizɒtaːʃ]
  • Hyphenation: meg‧bí‧za‧tás
  • Rhymes: -aːʃ

Noun

megbízatás (plural megbízatások)

  1. commission, mandate, charge, remit, assignment, errand
    Synonyms: megbízás, küldetés, felhatalmazás, feladat

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative megbízatás megbízatások
accusative megbízatást megbízatásokat
dative megbízatásnak megbízatásoknak
instrumental megbízatással megbízatásokkal
causal-final megbízatásért megbízatásokért
translative megbízatássá megbízatásokká
terminative megbízatásig megbízatásokig
essive-formal megbízatásként megbízatásokként
essive-modal megbízatásul
inessive megbízatásban megbízatásokban
superessive megbízatáson megbízatásokon
adessive megbízatásnál megbízatásoknál
illative megbízatásba megbízatásokba
sublative megbízatásra megbízatásokra
allative megbízatáshoz megbízatásokhoz
elative megbízatásból megbízatásokból
delative megbízatásról megbízatásokról
ablative megbízatástól megbízatásoktól
non-attributive
possessive - singular
megbízatásé megbízatásoké
non-attributive
possessive - plural
megbízatáséi megbízatásokéi
Possessive forms of megbízatás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. megbízatásom megbízatásaim
2nd person sing. megbízatásod megbízatásaid
3rd person sing. megbízatása megbízatásai
1st person plural megbízatásunk megbízatásaink
2nd person plural megbízatásotok megbízatásaitok
3rd person plural megbízatásuk megbízatásaik

Derived terms

Further reading

  • megbízatás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.