megálló

Hungarian

Etymology

megáll (to come to a stop) + (-ing, present-participle suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈmɛɡaːlːoː]
  • Hyphenation: meg‧ál‧ló
  • Rhymes: -loː

Participle

megálló

  1. present participle of megáll

Noun

megálló (plural megállók)

  1. stop (a marked place where buses or trams halt to let passengers get on and off)
    Synonym: megállóhely
    Coordinate terms: állomás, pályaudvar

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative megálló megállók
accusative megállót megállókat
dative megállónak megállóknak
instrumental megállóval megállókkal
causal-final megállóért megállókért
translative megállóvá megállókká
terminative megállóig megállókig
essive-formal megállóként megállókként
essive-modal
inessive megállóban megállókban
superessive megállón megállókon
adessive megállónál megállóknál
illative megállóba megállókba
sublative megállóra megállókra
allative megállóhoz megállókhoz
elative megállóból megállókból
delative megállóról megállókról
ablative megállótól megállóktól
non-attributive
possessive - singular
megállóé megállóké
non-attributive
possessive - plural
megállóéi megállókéi
Possessive forms of megálló
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. megállóm megállóim
2nd person sing. megállód megállóid
3rd person sing. megállója megállói
1st person plural megállónk megállóink
2nd person plural megállótok megállóitok
3rd person plural megállójuk megállóik

Derived terms

Further reading

  • megálló in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.