műterme

Hungarian

Etymology

műterem + -e (his/her/its, possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈmyːtɛrmɛ]
  • Hyphenation: mű‧ter‧me

Noun

műterme

  1. third-person singular single-possession possessive of műterem

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative műterme
accusative műtermét
dative műtermének
instrumental műtermével
causal-final műterméért
translative műtermévé
terminative műterméig
essive-formal műtermeként
essive-modal műterméül
inessive műtermében
superessive műtermén
adessive műterménél
illative műtermébe
sublative műtermére
allative műterméhez
elative műterméből
delative műterméről
ablative műtermétől
non-attributive
possessive - singular
műterméé
non-attributive
possessive - plural
műtermééi
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.