lakonikus
Hungarian
Etymology
Borrowed from Latin Lacōnicus (“Spartan”), from Ancient Greek Λακωνικός (Lakōnikós, “Laconian”). Laconia was the region inhabited and ruled by the Spartans, who were known for their brevity in speech.[1] With -ikus ending.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈlɒkonikuʃ]
- Hyphenation: la‧ko‧ni‧kus
- Rhymes: -uʃ
Adjective
lakonikus (comparative lakonikusabb, superlative leglakonikusabb)
Declension
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | lakonikus | lakonikusak |
| accusative | lakonikusat | lakonikusakat |
| dative | lakonikusnak | lakonikusaknak |
| instrumental | lakonikussal | lakonikusakkal |
| causal-final | lakonikusért | lakonikusakért |
| translative | lakonikussá | lakonikusakká |
| terminative | lakonikusig | lakonikusakig |
| essive-formal | lakonikusként | lakonikusakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | lakonikusban | lakonikusakban |
| superessive | lakonikuson | lakonikusakon |
| adessive | lakonikusnál | lakonikusaknál |
| illative | lakonikusba | lakonikusakba |
| sublative | lakonikusra | lakonikusakra |
| allative | lakonikushoz | lakonikusakhoz |
| elative | lakonikusból | lakonikusakból |
| delative | lakonikusról | lakonikusakról |
| ablative | lakonikustól | lakonikusaktól |
| non-attributive possessive - singular |
lakonikusé | lakonikusaké |
| non-attributive possessive - plural |
lakonikuséi | lakonikusakéi |
Antonyms
Derived terms
- lakonikusan
- lakonikusság
See also
- Appendix:Hungarian words ending in -ikus
References
- Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.