korlátolt
Hungarian
Etymology
korlátol (“to restrict, limit”) + -t (past-tense and past-participle suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkorlaːtolt]
- Hyphenation: kor‧lá‧tolt
- Rhymes: -olt
Verb
korlátolt
- third-person singular indicative past indefinite of korlátol
Participle
korlátolt
- past participle of korlátol
Adjective
korlátolt (comparative korlátoltabb, superlative legkorlátoltabb)
- limited, restricted
- Synonym: korlátozott
- (derogatory, of a person) dull, stupid, narrow-minded
Declension
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | korlátolt | korlátoltak |
| accusative | korlátoltat | korlátoltakat |
| dative | korlátoltnak | korlátoltaknak |
| instrumental | korlátolttal | korlátoltakkal |
| causal-final | korlátoltért | korlátoltakért |
| translative | korlátolttá | korlátoltakká |
| terminative | korlátoltig | korlátoltakig |
| essive-formal | korlátoltként | korlátoltakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | korlátoltban | korlátoltakban |
| superessive | korlátolton | korlátoltakon |
| adessive | korlátoltnál | korlátoltaknál |
| illative | korlátoltba | korlátoltakba |
| sublative | korlátoltra | korlátoltakra |
| allative | korlátolthoz | korlátoltakhoz |
| elative | korlátoltból | korlátoltakból |
| delative | korlátoltról | korlátoltakról |
| ablative | korlátolttól | korlátoltaktól |
| non-attributive possessive - singular |
korlátolté | korlátoltaké |
| non-attributive possessive - plural |
korlátoltéi | korlátoltakéi |
Related terms
Further reading
- korlátolt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.