keletkezik

Hungarian

Etymology

kel (to come and go, get about, rise) + -e- (epenthetic linking vowel) + -t (instantaneous suffix) + -kezik (reflexive verb-forming suffix).[1][2]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkɛlɛtkɛzik]
  • Hyphenation: ke‧let‧ke‧zik
  • Rhymes: -ɛzik

Verb

keletkezik

  1. (intransitive) to arise, to come into being
    Synonym: létrejön
    Antonyms: megszűnik, elmúlik

Conjugation

Derived terms

  • keletkezés
  • keletkeztet

References

  1. keletkezik in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)
  2. keletkezik in Gerstner, Károly (ed.). Új magyar etimológiai szótár. (’New Etymological Dictionary of Hungarian’). Beta version. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet / Magyar Nyelvtudományi Kutatóközpont, 2011–2022. (Research Institute for Linguistics, Hungary). Language abbreviations

Further reading

  • keletkezik in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.