kísért

Hungarian

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkiʃeːrt], [ˈkiːʃeːrt]
  • Hyphenation: kí‧sért
  • Rhymes: -eːrt

Etymology 1

kísér (to accompany, [obsolete] “to follow, track, pursue”) + -t (causative or instantaneous suffix).[1] Its meaning probably developed from the obsolete meaning of kísér by narrowing its meaning “to lead, guide”, then “to misguide, seduce, tempt”.[2]

Verb

kísért

  1. (transitive) to tempt (e.g. fate/fortune or someone to do wrong)
  2. (transitive) to haunt (of a ghost or an outdated idea)
Conjugation
Derived terms

(With verbal prefixes):

  • megkísért

Etymology 2

kísér (to accompany) + -t (past-tense and past-participle suffix)

Verb

kísért

  1. third-person singular indicative past indefinite of kísér
Usage notes

This form also occurs when a verbal prefix is separated from the verb:

  • kísért (…) el, el … kísértelkísértelkísér
  • kísért (…) haza, haza … kísérthazakísérthazakísér
  • kísért (…) ki, ki … kísértkikísértkikísér
  • and some more, see its derivatives with verbal prefixes.

Participle

kísért

  1. past participle of kísér
Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kísért kísértek
accusative kísértet kísérteket
dative kísértnek kísérteknek
instrumental kísérttel kísértekkel
causal-final kísértért kísértekért
translative kísértté kísértekké
terminative kísértig kísértekig
essive-formal kísértként kísértekként
essive-modal
inessive kísértben kísértekben
superessive kísérten kísérteken
adessive kísértnél kísérteknél
illative kísértbe kísértekbe
sublative kísértre kísértekre
allative kísérthez kísértekhez
elative kísértből kísértekből
delative kísértről kísértekről
ablative kísérttől kísértektől
non-attributive
possessive - singular
kísérté kísérteké
non-attributive
possessive - plural
kísértéi kísértekéi

References

  1. kísért in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)
  2. Benkő, Loránd, ed. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I–IV. (“The Historical-Etymological Dictionary of the Hungarian Language”). Budapest: Akadémiai, 1967–1984. →ISBN. Vol. 1: A–Gy (1967), vol. 2: H–O (1970), vol. 3: Ö–Zs (1976), vol. 4: index (1984).

Further reading

  • (to tempt; to haunt): kísért in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.