kímél

Hungarian

Etymology

From an otherwise unattested stem of unknown origin + -l (verb-forming suffix).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkiːmeːl]
  • Hyphenation: kí‧mél
  • Rhymes: -eːl

Verb

kímél

  1. (transitive) to spare, save, be sparing of

Conjugation
conjugation of kímél
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal


Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. kímélek kímélsz kímél kímélünk kíméltek kímélnek
Def. kímélem kíméled kíméli kíméljük kímélitek kímélik
2nd-p. o. kíméllek ―
Past Indef. kíméltem kíméltél kímélt kíméltünk kíméltetek kíméltek
Def. kíméltem kímélted kímélte kíméltük kíméltétek kímélték
2nd-p. o. kíméltelek ―
Future Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. kímélni fog.
Archaic
Preterit		 Indef. kímélék kímélél kíméle kímélénk kímélétek kímélének
Def. kímélém kíméléd kímélé kímélénk kímélétek kímélék
2nd-p. o. kímélélek ―
Archaic Past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. kímél vala, kímélt vala/volt.
Archaic
Future		 Indef. kímélendek kímélendesz kímélend kímélendünk kímélendetek kímélendenek
Def. kímélendem kímélended kímélendi kímélendjük kímélenditek kímélendik
2nd-p. o. kímélendelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. kímélnék kímélnél kímélne kímélnénk kímélnétek kímélnének
Def. kímélném kímélnéd kímélné kímélnénk
(or kímélnők)		 kímélnétek kímélnék
2nd-p. o. kímélnélek ―
Past Indicative past forms followed by volna, e.g. kímélt volna
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. kíméljek kímélj or
kíméljél		 kíméljen kíméljünk kíméljetek kíméljenek
Def. kíméljem kíméld or
kíméljed		 kímélje kíméljük kíméljétek kíméljék
2nd-p. o. kíméljelek ―
(Archaic) Past Indicative past forms followed by légyen, e.g. kímélt légyen
Infinitive kímélni kímélnem kímélned kímélnie kímélnünk kímélnetek kímélniük
Other
forms		 Verbal noun Present part. Past part. Future part. Adverbial participle Causative
kímélés kímélő kímélt kímélendő kímélve (kímélvén)
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular
(and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).
potential conjugation of kímél
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. kímélhetek kímélhetsz kímélhet kímélhetünk kímélhettek kímélhetnek
Def. kímélhetem kímélheted kímélheti kímélhetjük kímélhetitek kímélhetik
2nd-p. o. kímélhetlek ―
Past Indef. kímélhettem kímélhettél kímélhetett kímélhettünk kímélhettetek kímélhettek
Def. kímélhettem kímélhetted kímélhette kímélhettük kímélhettétek kímélhették
2nd-p. o. kímélhettelek ―
Archaic
Preterit		 Indef. kímélheték kímélhetél kímélhete kímélheténk kímélhetétek kímélhetének
Def. kímélhetém kímélhetéd kímélheté kímélheténk kímélhetétek kímélheték
2nd-p. o. kímélhetélek ―
Archaic Past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala, e.g. kímélhet vala, kímélhetett vala/volt.
Archaic
Future		 Indef. kímélhetendek
or kímélandhatok 		kímélhetendesz
or kímélandhatsz		 kímélhetend
or kímélandhat		 kímélhetendünk
or kímélandhatunk		 kímélhetendetek
or kímélandhattok		 kímélhetendenek
or kímélandhatnak
Def. kímélhetendem
or kímélandhatom		 kímélhetended
or kímélandhatod		 kímélhetendi
or kímélandhatja		 kímélhetendjük
or kímélandhatjuk 		kímélhetenditek
or kímélandhatjátok		 kímélhetendik
or kímélandhatják
2nd-p. o. kímélhetendelek
or kímélandhatlak		 ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. kímélhetnék kímélhetnél kímélhetne kímélhetnénk kímélhetnétek kímélhetnének
Def. kímélhetném kímélhetnéd kímélhetné kímélhetnénk
(or kímélhetnők)		 kímélhetnétek kímélhetnék
2nd-p. o. kímélhetnélek ―
Past Indicative past forms followed by volna, e.g. kímélhetett volna
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. kímélhessek kímélhess or
kímélhessél		 kímélhessen kímélhessünk kímélhessetek kímélhessenek
Def. kímélhessem kímélhesd or
kímélhessed		 kímélhesse kímélhessük kímélhessétek kímélhessék
2nd-p. o. kímélhesselek ―
(Archaic) Past Indicative past forms followed by légyen, e.g. kímélhetett légyen
Inf. (kímélhetni) (kímélhetnem) (kímélhetned) (kímélhetnie) (kímélhetnünk) (kímélhetnetek) (kímélhetniük)
Positive adjective kímélhető Neg. adj. kímélhetetlen Adv. part. (kímélhetve / kímélhetvén)

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • megkímél

References
  1. kímél in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • kímél in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.