káplár
See also: kaplar
Hungarian
Etymology
From German Korporal, from Italian caporale, from capo (“head, leader”) from Latin caput (“head”).
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkaːplaːr]
- Rhymes: -aːr
- Hyphenation: káp‧lár
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | káplár | káplárok |
| accusative | káplárt | káplárokat |
| dative | káplárnak | káplároknak |
| instrumental | káplárral | káplárokkal |
| causal-final | káplárért | káplárokért |
| translative | káplárrá | káplárokká |
| terminative | káplárig | káplárokig |
| essive-formal | káplárként | káplárokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | káplárban | káplárokban |
| superessive | kápláron | káplárokon |
| adessive | káplárnál | káplároknál |
| illative | káplárba | káplárokba |
| sublative | káplárra | káplárokra |
| allative | káplárhoz | káplárokhoz |
| elative | káplárból | káplárokból |
| delative | káplárról | káplárokról |
| ablative | káplártól | káplároktól |
| non-attributive possessive - singular |
kápláré | káplároké |
| non-attributive possessive - plural |
kápláréi | káplárokéi |
| Possessive forms of káplár | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | káplárom | kápláraim, káplárjaim |
| 2nd person sing. | káplárod | kápláraid, káplárjaid |
| 3rd person sing. | káplára, káplárja | káplárai, káplárjai |
| 1st person plural | káplárunk | kápláraink, káplárjaink |
| 2nd person plural | káplárotok | kápláraitok, káplárjaitok |
| 3rd person plural | kápláruk, káplárjuk | kápláraik, káplárjaik |
Further reading
- káplár in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.