kápó

See also: kapo, Kapo, kapò, kapó, kápo, and kãpó

Hungarian

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkaːpoː]
  • Hyphenation: ká‧pó
  • Rhymes: -poː

Etymology 1

Borrowed from German Kapo, from Italian capo (“boss, chief”), from Latin caput (“head”).[1]

Noun

kápó (plural kápók)

  1. (historical) kapo (a prisoner in a Nazi concentration camp who was given food and privileges in return for supervising other prisoners doing forced labor)
Declension
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative kápó kápók
accusative kápót kápókat
dative kápónak kápóknak
instrumental kápóval kápókkal
causal-final kápóért kápókért
translative kápóvá kápókká
terminative kápóig kápókig
essive-formal kápóként kápókként
essive-modal — —
inessive kápóban kápókban
superessive kápón kápókon
adessive kápónál kápóknál
illative kápóba kápókba
sublative kápóra kápókra
allative kápóhoz kápókhoz
elative kápóból kápókból
delative kápóról kápókról
ablative kápótól kápóktól
non-attributive
possessive - singular		 kápóé kápóké
non-attributive
possessive - plural		 kápóéi kápókéi
Possessive forms of kápó
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kápóm kápóim
2nd person sing. kápód kápóid
3rd person sing. kápója kápói
1st person plural kápónk kápóink
2nd person plural kápótok kápóitok
3rd person plural kápójuk kápóik

Noun

kápó (plural kápók)

  1. capotasto, capo (a movable bar placed across the fingerboard of a guitar used to raise the pitch of all strings)
    Synonym: kapodaszter
Declension
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative kápó kápók
accusative kápót kápókat
dative kápónak kápóknak
instrumental kápóval kápókkal
causal-final kápóért kápókért
translative kápóvá kápókká
terminative kápóig kápókig
essive-formal kápóként kápókként
essive-modal — —
inessive kápóban kápókban
superessive kápón kápókon
adessive kápónál kápóknál
illative kápóba kápókba
sublative kápóra kápókra
allative kápóhoz kápókhoz
elative kápóból kápókból
delative kápóról kápókról
ablative kápótól kápóktól
non-attributive
possessive - singular		 kápóé kápóké
non-attributive
possessive - plural		 kápóéi kápókéi
Possessive forms of kápó
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kápóm kápóim
2nd person sing. kápód kápóid
3rd person sing. kápója kápói
1st person plural kápónk kápóink
2nd person plural kápótok kápóitok
3rd person plural kápójuk kápóik

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.