jóképű

Hungarian

Etymology

(good) + képű (faced)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈjoːkeːpyː]
  • Hyphenation: jó‧ké‧pű
  • Rhymes: -pyː

Adjective

jóképű (comparative jóképűbb or jobb képű, superlative legjóképűbb or legjobb képű)

  1. (colloquial, of a man) handsome (having a pleasing appearance)
    Synonym: jóvágású

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative jóképű jóképűek
accusative jóképűt jóképűeket
dative jóképűnek jóképűeknek
instrumental jóképűvel jóképűekkel
causal-final jóképűért jóképűekért
translative jóképűvé jóképűekké
terminative jóképűig jóképűekig
essive-formal jóképűként jóképűekként
essive-modal
inessive jóképűben jóképűekben
superessive jóképűn jóképűeken
adessive jóképűnél jóképűeknél
illative jóképűbe jóképűekbe
sublative jóképűre jóképűekre
allative jóképűhöz jóképűekhez
elative jóképűből jóképűekből
delative jóképűről jóképűekről
ablative jóképűtől jóképűektől
non-attributive
possessive - singular
jóképűé jóképűeké
non-attributive
possessive - plural
jóképűéi jóképűekéi

Derived terms

  • jóképűen
  • jóképűség

Further reading

  • jóképű in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.