hullajt

Hungarian

Etymology

From hull (to fall) + -ajt (causative verb-forming suffix).[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈhulːɒjt]
  • Hyphenation: hul‧lajt
  • Rhymes: -ɒjt

Verb

hullajt

  1. (transitive, dialectal) causative of hull: to shed, to let (something) fall
    Synonym: hullat
    • 1974, William Faulkner, translated by Árpád Göncz, Sartoris, Budapest: Európa Könyvkiadó, translation of Sartoris, →ISBN, page 37:
      Nyolcvan éve élek ezek közt a csökönyös Sartorisok közt, és soha, egyetlen hazajáró szellemüknek még meg nem szereztem az örömöt, hogy akár egy csepp könnyet is hullajtsak érte.
      I’ve lived with these bullheaded Sartorises for eighty years, and I’ll never give a single ghost of ’em the satisfaction of shedding a tear over him.

Conjugation

Derived terms

  • hullajtás

(With verbal prefixes):

  • belehullajt
  • elhullajt
  • kihullajt
  • lehullajt
  • ráhullajt
  • széthullajt

References

  1. hullajt in Gerstner, Károly (ed.). Új magyar etimológiai szótár. (’New Etymological Dictionary of Hungarian’). Beta version. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet / Magyar Nyelvtudományi Kutatóközpont, 2011–2022. (Research Institute for Linguistics, Hungary). Language abbreviations

Further reading

  • hullajt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.